Monthly Archives: március 2017

Dominikai Leonidasz király – Rafael Leónidas Trujillo Molina, a „Jótevő”

Királyként élt, de az nem adatott meg neki, hogy úgy is haljon meg. Jótevőnek neveztette  magát, de a  javakat csak magának osztotta vissza, miközben egy ország vérén hízott ő és családja. Egyszervolt életének szépsége annak csodálatos nyomtalanságában rejlik.

E sorok írója azon szerencsés helyzetben találta magát anno, hogy volt lehetősége körülnézni a Dominikai Köztársaság fővárosában, Santo Domingóban. Az élmény korántsem volt annyira meghatározó,mint amennyire elképzelte, hogy majd lesz, és ezen a csodálatos Kolombusz idejéből megmaradt épületek sem tudtak sokat változtatni – bár az tény, hogy azok ettől függetlenül is csodálatosak.  A karibi hangulat sem volt annyira kézzelfogható, mint ahogy az az ország többi részén – nagyváros, ami tipikusan nagy, és van tengerpartja, ami jó.

Arról viszont a legkevesebb fogalma sem volt az illetőnek, hogy ez a város nem is Santo Domingo volt vagy harminc éven keresztül, hanem Ciudad Trujillo.

Nem is csoda, a dominikaiak semmit sem őriztek meg a város akkori utcaneveiből, tereiből, esetleg szobraiból – abból az 1800 darabnál is többől, ami országszerte hirdette a „Benefactor” dicsőségét, biztos a fővárosba is jutott pár példány, de ezeknek már nyoma sincs.
Rafael Leónidas Trujillo Molina keményen megdolgozott azért, hogy töröljék őt a dominikai ön- és köztudatból.

trujillo-12

A “Benefactor”

Elmondható, hogy a „Felszabadító”- igen, így is hívták őt – felettébb szorgalmas volt. Segítette a megszálló amerikaiakat is, egészen 1925-ig míg a tengerészgyalogosok végleg elhagyták az országot. Szó se róla: a jenkik tették a dolgukat, még pedig olyan jól, ahogy azt addig még dominikai vezető soha azelőtt. Viszonylagos jólétben élhettek az állampolgárok, az infrastruktúra is kiépült; s bár a keleti országrészben működő partizánokat teljesen nem sikerült kifüstölni, még azután sem, hogy vezetőjüket Vincente Evangelistát egy különítmény elkapta és kivégezte, békésebb időszak volt ez az ország történelmében( az addigiakhoz viszonyítva mindenképp).
Trujillo távíróként dolgozott egy ideig, majd piti bűnözőként folytatta, de valahogy kikötött a Guardía Nacional (Nemzeti Csendőrség) soraiban. Megcsapta a hatalom szele, jól meg is szédítette, tetszett neki a mundér, még ha annak becsületéről fogalma sem volt. Az amerikaiknak viszont az ő ambícióiról nem volt fogalmuk, elégedettek voltak vele, így gyorsan emelkedett a ranglétrán. Az amerikai csapatok kivonuláskor már vezérkari főnök.

trujillo-11

Barátok közt

Mikor a Dominikai Köztársaság újból a dominikaiaké lehett volna, a „Generalisszimusz” – igen, egy újabb cím, és nem, nem csak Sztálin volt az – nem várt tovább, utat engedett égető vágyának, és hatalomra juttatta saját magát. Horacio Vásquez elnöknek mennie kellett, az új választásokon pedig Trujillo nyert, mégpedig úgy, hogy több szavazatot kapott, mint amennyi választó részt vehetett a szavazáson. Szövetségesét, Rafael Estrella Urenát – aki tulajdonképp megbuktatta Vásquez elnököt, de Trujillo a vele kötött titkos egyezmény értelmében nem sietett az elnök segítségére – megtette alelnöknek.

S íme beköszöntött a Trujillo-era. Az időszak, amikor bárki lehetett kommunista és áruló, ha éppen Leonidas király úgy döntött. Létrejöhetett a nepotizmus és kleptokrácia hatásos elegye, keverve egy nagy adag vegytiszta személyi kultusszal.

A mindenkori diktatúrák eszközeként alkalmazandó megfélemlítés  a Trujillo-korszakban a Servicio de Inteligencia Militar (Katonai Hírszerzés,SIM) által került kivitelezésre. Fekete kocsijaikon cirkálva bárkit elkaphattak, bebörtönözhettek, megölhettek. Trujillo egyébként még le sem tettehivatalos elnöki esküjét, de már parancsot adott az ellenzék tagjainak előkerítésére és bebörtönzésére, ami nyilvánvalóan el is kezdődött, hiszen aki nincs velünk az ellenünk van, ugye.

A szeretet családja iránt kimeríthetelen, és hát a pénz önmagában mit sem ér, ha azt nincs kivel megosztani. Leonidas királynak pedig volt kivel megosztani a nem kevés bevételt,  pozíciót, érdekeltséget, és miegyebet, ami a Dominikai Köztársaság elnökeként neki kijárt, saját döntése szerint. Testvérei és felesége is belefolytak a „családi” ügyletekbe. Egyik fivére, Jose Trujillo hadügyminiszterségig vitte, másik testvére Romeo lokáltulajdonosként működött. Felesége felügyelte az import – export „mozgásokat”. Leonidas király maga az ország legnagyobb földtulajdonosa és földesura volt. Ha megtetszett neki egy birtok, engedett a csábításnak, azonnal kisajátította magának azt a földrészt a tulajdonostól. Minden iparágban jelen volt és azokban a cégeknek, amelyeknek történetesen nem ő volt a tulajdonosa, megengedte, hogy társuljanak vele.  Nem sok ilyen cég volt akkor már; a cukoriparban tizenhat gyár működött, ebből 2 nem volt az övé. A termőföldek harmada a Molina család tulajdonába került, az egyetlen cementgyárról nem beszélve, de említhetnénk az állattenyésztőfarmok jó részét is. A hírközlési csatornák is mind a rendszer szolgálatában áltak a családtagok révén. Van, aki azt álítja, hogy „Amerika Megváltója” – nofene, egy újabb cím – hatalma csúcsán 700-800 millió dolláros vagyon felett gazdálkodhatott.
De ez nem volt elég. Leonidas király nem csak gazdagodott, hanem uralkodott, és szerette volna, ha ezt mindenki észreveszi, leginkább egyes országok vezetői, mondjuk, úgy  minden ország minden vezető politikusa. Nehéz feladat.
Trujillo szerint minden határon élő dominikai paraszt szenvedését a szomszédos Haiti területéről átszökő haitiak okozták, akik megrövidítik népét már pusztán létükel is. Miután meghallgatta a panaszukat, elhatározta, hogy egyszer és mindenkorra megoldja a problémát.
1938. október 2.-án Trujillo parancsára katonák belekezdenek abba az akcióba, amely mostanra az országban petrezselyem – mészárlásként ismeretes (spanyolul Masacre de Perejil vagy csak El Corte), és melynek során az október 8.-ig tartó időszakban 20 – 30000 haiti állampolgárt mészároltak le.
A csapatok a határon minden feketét felszólítottak arra, hogy mondja ki a spanyol „perejil” (petrezselyem) szót. Mivel Haiti hivatalos nyelve a francia, bár sokan beszélik a kreol nyelvet is, a szó közepén elhelyezkedő r betű másképp hangzik a haitiak szájából, és ez már elég is bpéz bizonyítéknak. A mészárlás végével Leonidas király elégedett lehet; megoldott egy problémát, és erre mindenki fel is figyelt, bár nem úgy, ahogy ő gondolta.

A második világháború után hasonszőrű kollégái bukását kénytelen végig nézni. 1955- ben Perón argentin elnök lemondott, 1959 – ben pedig  győzött a kubai forrdalom, barátjának Fulgencio Batistának menekülnie kellett. Kezd a levegő elfogyni a diktátor körül.

Kennedy elnök 1961-ben döntött a Disznó-öbölben történő partraszállásról, de evvel egyidőben egy másik terv is mozgásba lendült: a terv nem más, mind Rafale Molina „elnök” megbuktatása. Ez előbbi később kudarcot vallott, ami után Kennedy elnök elhalasztja egy hasonló akció kivitelezését a Dominikai Köztársaság területén, így a „Benefactor” és rendszere még nyer egy kis időt.
A belső ellenállás azonban nem vár tovább.

  1. május 30.- án este Molina elnök elviharzik a San Cristobal közelében fekvő katonai támaszpontra egyik dührohama folyományaként, hogy ott felelőségre vonjon egy tisztet.

Antonio de la Maza három társával nyomába szegődik, és egy filmbe illő autós üldözés után  az út melletti erdős részen próbálják elkapni az elnököt. Csak testőre, Zacarias viszonozza a tüzet, de őt szemelől  tévesztik a lázadók. Antonio de la Maza végül utoléri a már sebesült elnököt és kivégzi.

Az életben maradt sofőr később azonosította az üldözőket, és mindegyiküket kivégezték. Rafael  (Ramfis) Trujillo, az elnök visszatért fia átvette a hatalmat, és apjához illően állt bosszút a feltételezett felkelőkön és segítőiken, de ekkor már késő volt. A tüntetések elszaporodtak, és a fiú hatalma már korántsem volt akkora , mint apjáé. Rafael (Ramfis) így hát menekül; apja koporsójába rejti a családi vagyon egy részét, és elhagyja az országot.

Rafael Molina ma Franciaországban van eltemetve, a Dominikai Köztársaságban pedig már semmi sem őrzi „Jótevője” egykori emlékét.

trujillo

 

Categories: Emberek | Hozzászólás

Működteti a WordPress.com.