Augusto Pinochet tábornok – teljes nevén Augusto José Ramón Pinochet Ugarte – 1973-ban elszánva magát a cselekvésre csatlakozott azon tábornokok köréhez, mely a törvényesen megválasztott Augusto Allende elnököt kívánta katonai erővel eltávolítani a hatalomból. Allende elnök kommunista kormányának működését az összes lehetséges eszközzel próbálta ellehetetleníteni az ellenzék, nem kevés CIA segítséggel – a puccsistákat a Nobel –béke díjas Henry Kissinger is támogatásáról biztosította.
Elődje, Carlos Prats tábornok, a vezérkari főnök nem volt hajlandó engedni az ellenzék követeléseinek, és inkább lemondott sem minthogy a törvényes hatalom ellen vezesse az ország fegyveres erejét.
Pinochet tábornok bár hezitált, lelkiismeretét maga alá gyűrve csatlakozott a csoporthoz, melynek később vezetője lett. Gustavo Leigh, tábornok a Légierő parancsnoka, José Toribio Merino tengernagy , a Chilei Haditengerészet parancsnoka, valamint Cézar Mendoza tábornok, a rendőrség parancsnoka tartoztak társai közé, akik a katonai junta – Junta Militar de Gobierno – megalakításában aktív szerepet vállaltak.
Pinochet felesége, Lucia Hiriart szintén sokat „segédkezett” drága férje ügyének alakításán, hajtotta űzte a férfit előre a ranglétrán, oroszlánrésze volt abban hogy Pinochet úgy és akkor vállalta fel részvételét a konspirációban. A hatalomátvételt megelőzően az ő elnökségével működő CEMA Chile, az Anyaközpontok Szervezete – CEntro de Madres – karitatív szervezetként működött elvileg, a gyakorlatban azonban gyűjtőhelye volt a Pinochet-hez közel álló tisztek, polgármesterek, és egyéb a későbbi juntával szimpatizáló és a tábornokhoz hű tisztségviselők feleségeinek, akik Hiriart asszony szervezésével az utcára vonultak, és edényeket fakanállal verve kántálták az elkövetkező diktatúra szlogenjeit, az esetlegesen még át nem állt tisztek és egyéb hivatalnokok háza előtt, vagy pusztán azért, hogy a már érezhető és bekövetkező anarchia még nagyobb legyen.
S lőn, Pinochet és az összeesküvők átvették a hatalmat – a tábornok kinevezése után átállt, és az átvett gyeplőt csuklója köré tekerve uralta az országot 1990-ig. Bár ekkor lemondott a teljes hatalomról, a hadsereg főparancsnoka ő maradt mindvégig.
Több mint egymillióan hagyták el az országot a Pinochet-era alatti üldöztetéseknek köszönhetően, és a mai napig nem tudni, hogy pontosan hány embert is öltek meg a diktatúra börtöneiben – a találgatások ezrektől százezrekig terjednek. Rengetegen tűntek el csakúgy a semmibe – csakúgy , mint a szomszéd Argentínában , ahol erre utalt a „desaparecidos” gyűjtőnév is – , egyszerűen nyom nélkül, csak azért, mert feltételezték róluk, hogy ők a rendszer ellenségei.
Hiriart asszony ötlete alapján a Nőnapot március 2.-ra tervezte áthelyeztetni, így tisztelegve a CEMA felvonulás, és saját nagyságának emléke előtt. A Nemzetközi Nőnap dátumából a chile-i asszonyok nem engedtek, először néma, később egyre hangosabb ellenállásuk jelképes évenkénti megmozdulássá alakult, de később ez már nem csak egy egyszerű dátumhoz volt köthető. Már a hétköznapokban is ott volt, és egyre érezhetőbbé vált a hatalom számára is. Érezhetővé és láthatóvá, az asszonyok énekén és táncán keresztül.
A cueca Chile-i tánc, bár inkább a chilei tánc. Páros tánc, melyben a férfi lejt táncot a nő tánca körül, a cél – mi lenne más – meghódítani a hölgyet. Ahogy a zene halad, úgy gyorsul és válik egyre vehemensebbé a férfi, míg a nő végig tartózkodó. A tánc fontos kelléke a fehér zsebkendő.
Cueca sola – ez a spanyol címe Sting számának („They dance alone”). Ez az a zene, ami megjeleníti az elrabolt férjek, fiúgyermekek, és apák nélkül táncoló chilei asszonyok ragaszkodását szeretteik emlékéhez. Csak a gyászoló asszonyok táncoltak egyedül, hűséggel és csendben.
Sok megmozdulás kezdődött evvel a zenével és tánccal, és a társaságokba tömörült nők akár az Igazságügyi Palota kerítéséihez is hozzáláncolták magukat azért, hogy válaszokat kapjanak.
A dal elkészítésében Mark Knopfler is segédkezett, és habár nem ostromolta ez a szerzemény a slágerlisták csúcsait, a Sting-életmű egyik meghatározó darabjává vált. Bár nemcsak élőben „üt”, emlékezetessé ezek a koncertfelvételek teszik igazán: 1988-ban Buenos Aires-ben Peter Gabriellel közösen adták elő a dalt az Amnesty International koncerten, 1990-ben pedig Santiago de Chile-ben került sor egy híres fellépésre – a népszavazás évében.
Augusto Pinochet 2006-ban meghalt. Felelősségre sosem vonták az elkövetett bűncselekmények miatt, Hiriart asszony szerint ez nem is volt opció, hiszen „ő képtelen lett volna bárkit is meggyilkoltatni, hiszen a légynek sem tudna ártani!”.